4727 FotoBerzayR square

“A bábaság felé vezető utam 1992-ben, tizenkilenc éves koromban kezdődött azzal, hogy nagyon szerettem volna saját kisbabát. Mivel az életem akkoriban még nem tette lehetővé, hogy kövessem ezt a vágyamat, mintegy “pótcselekvésként” olvasni kezdtem a várandósságról és a szülésről. A pótcselekvésből szenvedély lett: betűmolyként faltam a bábaságról szóló szakirodalmat, különösen az angol és német nyelvűt, lévén, hogy ezeket értettem, és magyarul akkoriban még a ma elérhető kevésnél  is kevesebb színvonalas könyv volt a piacon e témában. Közben elvégeztem az ELTE német szakát.

Amikor 1998-ban végre megszületett Levente fiam, azt hittem, a megszállottság alábbhagy majd, de meglepve tapasztaltam, hogy nem ez történt, sőt, háborítatlan szülésem élményével gazdagodva még inkább elköteleződtem a téma iránt. Ekkor kezdtem el szakirodalom-fordítással, valamint saját honlapom, a www.nandu.hu weboldal fejlesztésével foglalkozni.

2000-ben dúlaképző tanfolyamot végeztem és néhány szülést kísértem is dúlaként, miközben megszületett Csenge lányom, szintén otthon. 2001-től kezdtem el rendszeresen nemzetközi bábakonferenciákra járni, ahol sok neves külföldi bábával kerültem baráti kapcsolatba.

A bábaság talán a 2002-es évben hívott el végleg magának. Áprilistól az – akkoriban a maitól jelentősen különböző tagsággal és célkitűzésekkel induló – Országos Bábaszövetség nemzetközi levelezője, majd elnökségi tagja lettem. Sokat dolgoztam bábakonferenciák szervezésében, lebonyolításában és tolmácsolásában, s közben még inkább elmélyültek nemzetközi kapcsolataim. Májusban Floridában elvégeztem az American AquaNatal® vízi szüléselőkészítő mozgásforma oktatóképzőjét, majd elkezdtem a módszer oktatását Budapesten. Megalakult a Bábák, szülésznők szakmai folyóirat, melynek hasábjain több ízben megjelentek írásaim és fordításaim.

A háborítatlan szülés ügye lépésről lépésre vonzott magához, mígnem tudatosult bennem, hogy a bábaság visszafordíthatatlanul hivatássá vált számomra. Először az tűnt kézenfekvőnek, hogy más magyarországi független bábákhoz hasonlóan a kórházi szülésznőképzés útján szerezzek szakmai ismereteket, majd onnan továbbfejlődve érjem el a függetlenséget. Rövid időn belül kiderült azonban, hogy igaziból valami más való nekem: több önállóságra, holisztikus gyakorlatra, nőközpontú szemlélettel átadott tudásra vágytam.

A felismerést útkeresés követte, minek következtében rátaláltam az USA Texas államában, El Paso-ban levő Maternidad La Luz születésközpontra és bábaiskolára, amelybe 2003 februárjában felvételemet kértem és nyertem. Az ezt követő egy évet a tanulmányút előkészítésével és az iskolában követelményként szereplő spanyol nyelv tanulásával töltöttem, s közben lefordítottam Anne Frye Holisztikus Bábaság című könyvének első 650 oldalát. Ebben az évben alakult meg az Országos Bábaképző Intézet, amelyben Elizabeth Davis tanulmányi igazgató magyarországi helyettesének szerepét vállaltam.

2004 januárjában megszerveztem az első magyarországi AquaNatal® oktatóképző tanfolyamot, ahol már az oktatásba is besegítettem Marina Alzugaray mesteroktató mellett. Ugyanebben a hónapban megalapítottam a Bábaház® védjegyet. 

2004 márciusától elkezdődött az a hihetetlenül nehéz és tartalmas év, amelynek eredményeképpen 2005 március 21-én elvégeztem a bábaképzőt, hogy megszerezzem az okleveles professzionális bába (Certified Professional Midwife, CPM) képesítést. Ehhez az iskola keretein belül kellett számot adnom szüléskísérési tapasztalatomról és bábakészségeimről, valamint sikeresen le kellett tennem egy 8 órás állami írásbeli elméleti vizsgát is az iskola falain kívül. A sűrített program tizenhárom hónapja óraszámát tekintve három év tananyagát foglalta magába, háromnaponként 24 órás, folyamatos munkával töltött szakmai gyakorlattal. A gyakorlat egy kizárólag bábák által vezetett független születésközpontban zajlott, ahol nagyon hamar lehetőséget kaptunk a szülések személyes kísérésére. Az első kisbaba az ötödik héten született a kezembe és az egy év során összesen kerek ötven babát “kaptam el”. Ilyenkor az elsődleges (primary) bába összes többi feladata is rám hárult: a mesterbábák felügyelték a tanoncok munkáját, de minden feladatot magunk végezhettünk a szülés körül. Körülbelül ugyanennyi szülésben vettem részt aktív segítő szerepben, összesen tehát közel száz szülésnél voltam jelen (ez két és félszerese az Észak-Amerikai Bábaszövetség követelményének).

Szakmai gyakorlatom során nap mint nap tanúságot tehettem arról, mennyire rátermett az emberi test és milyen sok rejtett tartalékkal rendelkezik, ha agresszív külsõ irányítás helyett belülrõl engedjük kibontakozni. Megtanított olyan dolgokra is, amelyeket a technológia-központú szülészeti ellátásban már-már elfelejtettek. Ezt a szemléletet igyekszem minél teljesebben közvetíteni mások felé is.

A Házban a tizenhárom hónap alatt 802 szülés zajlott. Ezek lefolyásáról, kimeneteléről a szülésmegbeszélések révén még akkor is volt tudomásom, ha én magam nem voltam jelen. A Maternidad La Luz 16 éve áll fenn és a 9600-adik szülés környékén tartott tanulmányaim ideje alatt. Az iskolát az Észak-Amerikai Bábaszövetség Bábaoktatási Akkreditációs Bizottsága az USA-ban elsőként akkreditálta. El Paso-t informálisan a bábaság Mekkájaként is emlegetik, mivel itt a legmagasabb a kórházon kívüli szülések száma az országban (mintegy 10%). Itt zajlott az USA független bábáinak első országos találkozója is (1972), amely az Észak-Amerikai Bábaszövetség megalakulását eredményezte. Az itt zajló munkáról Catching Babies címmel dokumentumfilm is készült (2011.). A Maternidad La Luz minden szempontból az Egyesült Államok egyik legnevesebb bábaiskolája. Megtiszteltetés számomra, hogy ott tanulhattam.

Bábává képződésem élményeit személyes napló formájában örökítettem meg, amelynek jelentős része a régi weboldalon is olvasható volt (és talán lesz is még nemsokára). Könyv formájú, bővített kiadása pedig a jövőterveim között szerepel.

Hazatérésemkor én lettem az első magyar bába, akit kifejezetten az önálló, holisztikus bábaság gyakorlására képeztek ki, intézeten kívül. Máig úgy érzem, hogy nagyon sokat kaptam azáltal a sajátos perspektíva által, amelyet ez az út adott nekem: így megőrizhettem a szülésbe vetett bizalmamat, önálló ítélőképességemet, nőiségem erejét, s így félelem és lelki sérülések továbbörökítése helyett ezt adhatom tovább az általam kísért családoknak és bábatanoncoknak is.

A Holdudvar Bábaházat 2005 júliusában alapítottam, s e kis közösség azóta mindannyiunk örömére igazi Körré, kölcsönös tudásmegosztó hellyé, összetartó erővé és lelki energiaforrássá alakult. Tapasztalataink nyomán sikerült kialakítani egy olyan gyakorlatot, amely olajozottan működik, rendszerezett, jól dokumentált és minden résztvevő (szülő és születendő, családtag, szüléskísérő, tanonc) számára átlátható, fizikailag és lelkileg biztonságos, kényelmes. 2011-2021-ig cégként is működött a Holdudvar Bábaház Kft., amelynek ügyvezetője voltam, azonban napjainkra hasznosabbnak láttam vállalkozási formát váltani. A Holdudvar Bábaház informális női Körként, a jelenlétünkben otthon szült családok közösségeként, valamint dúla- és bábakörként, szakmai műhelyként él és működik tovább.

Mind független szakemberként, mint a Holdudvar Bábaház közösségének képviseletében jelenleg is azon dolgozom, hogy a szülés körüli segítségnyújtás holisztikus, nőközpontú bábai modellje minél több nõhöz, anyához, babához és családhoz eljuthasson. Célom egy magas színvonalú, szemlélethiteles elméleti és gyakorlati képzési program kibontakoztatása, melyet tanítványaimmal a mindennapok tudásátadási folyamatában szüntelenül élünk, teremtünk és fejlesztünk. Ez a munka a hivatásom iránti évek óta tartó szerelmem valódi beérését, kiteljesedését jelenti számomra. Minden egyes percét élvezem.

 Bár korábban több szülés körüli segítő szakmai és civil-aktivista szervezet alapító tagja és/vagy vezető tisztségviselője voltam (MODULE, TAVAM, Országos Bábaszövetség), 2006-tól kezdődően szervezeti kapcsolataim átalakultak: lényegében minden addig vállalt szerepemről lemondtam. E változások oka többek között az volt, hogy a szervezeti aktivitásnak azon formáiról, amelyek e szervezetekben megnyilvánultak, egyre koncentráltabban csak a tudásmegosztásra és női Kör-közösségek szervezésére tevődött át a figyelmem, s mára szinte kizárólag ilyen jellegű tevékenységek töltik ki napjaimat.

A szülés, születés méltóságának visszaadására törekvő civil szervezetek társadalomformáló, informatív és érdekképviseleti munkáját továbbra is nélkülözhetetlennek tartom, a saját szerepemet azonban egyre inkább e munka független szakmai vagy közösségi részében látom, mintsem a szervezetek létrehozásában és működtetésében. Röviden szólva: most már nem bizottságok vagy elnökségek tagságára, hanem csupán békés, elmélyült, érdemi munkára vágyom. Hiszem, hogy csak az igazán bába, aki nem csak a szülő nőnek, hanem más bábának (vagy bábatanoncnak) is bábája, asszonytársa tud lenni. Hiszem, hogy hatalmi harcokat vívni öncélú és értelmetlen dolog: azt szeretem, hogy ha az élet mégis, igazán vezető szerepre szán valamiben, akkor az “csak úgy magától” jön, a közösség bizalma alapján. Azt pedig csak a hitelesen élt élet és folyamatos fejlődni akarás hozza magával. Ezt láttam a bábaság nagy öregjeitől, erre törekszem. Tudom, hogy mély bölcsességet csak idő és tapasztalat képes szülni, ezért az út hosszú még előttem, de talán pont ezért izgalmas. 

2007 január 26-án hivatalosan is felvettem a Nandu nevet, így az a barátaim körében elterjedt és az általam már hosszú évek óta preferált becenévből végre igazán a sajátommá válhatott. Neveim közül ma már csak ezt használom.

Az eddigiekben soroltak mellett számos, a bábasághoz látszólag csak érintőlegesen (a valóságban viszont nagyon is szervesen) kapcsolódó téma is érdekel, mint például a kommunikációpszichológia, a hastánc vagy a tantra, amelyekről folyamatosan igyekszem bővíteni ismereteimet. Különféle masszázs- bodywork- és energiagyógyító rendszerek, köztük a Watsu és más viziterápiák, MA-URI, csontrakás, AcuTape, Pránanadi és különféle sámánisztikus technikák) tanulásába is belekezdtem, ami sokat segít abban, hogy a bábaság terén szerzett testi-energetikai szintű tudásomat, tapasztalatomat kiterjesszem a nem-várandósok öngyógyító folyamatainak segítésére, valamint a férfi és női energiák kiegyensúlyozására is.   

2010 októberében megjelent első könyvem a Jaffa kiadó gondozásában Vajúdástámogatás mindenkinek címmel. A könyv viszonylag hamar igen kedvező fogadtatásra talált a szülésre vagy szüléskísérésre készülők körében, rengeteg pozitív visszajelzés és sikertörténet járt (és jár a mai napig) a nyomában. Több dúlaképző program is felvette kötelező vagy ajánlott irodalom-listájára, gyakran idézik szakdolgozatokban, cikkekben és különféle szüléssel kapcsolatos kiadványokban. Nagy örömömre 2017-ben napvilágot látott a második kiadás is.

A 2011-es év a tanfolyamrendszerű képzéseken  apránként gyűjtögetett tudás “vizes” ágazataiban két komoly eredményt is hozott számomra: a negyedik AquaNatal oktatóképző tanfolyam után, elsőként a világon oktató tréner képesítést kaptam a módszer megalkotójától, Marina Alzugaraytól, aki ekkor – hatalmas megtiszteltetésként – szakmai örökösének jelölt ki az AquaNatal® módszer továbbvivésére. A víziterápiás világszervezet (World Association of Aquatic Bodywork, WABA) pedig regisztrált Watsu terapeutának ismert el.

2012 januárjában ismerkedtem meg életem párjával, Nohl Attilával, aki 2013 áprilisa óta a férjem, ugyanezen év augusztusában pedig megszületett első közös gyermekünk, Hanga. Családunk 2015 júliusában Bodza lányunkkal, majd 2018-ban Nimród fiunkkal egészült ki.

2016 nyarán családunk elszenvedte azt, amelyet egyetlen szülő sem szeretne megtapasztalni az életben: egy tragédiában meghalt elsőszülöttem, Levente. A halállal és gyásszal való húsba vágó kapcsolódás egyfelől elmondhatatlan fájdalmat és örökké hordozott élettapasztalatot, másfelől a “túloldal” dolgaiban való nagyobb jártasságot és a gyermekveszteséget túlélt szülők közvetlenebb megértését hozta számomra.

2017-ben diplomás szülésznő (BSc) végzettséget szereztem a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán, négy éves képzés eredményeképp. E képesítés tette lehetővé számomra, hogy megfeleljek az otthonszüléshez való szaksegítségnyújtás magyarországi jogszabályában foglalt feltételeknek, és így legálisan dolgozhassak független bábaként otthonszüléseket kísérve. 

2020-ban megjelent a második könyvem Vízbenszülés címmel, a Holdudvar Bábaház kiadásában. Az első kiadás példányainak közel kétharmada még az első évben gazdára talált.

Ugyanebben az évben megszereztem a negyedik szakképesítésemet, ezúttal művészetit: (“OKJ-s”) mozgókép- és animációkészítő lettem. Ennek a másfél éves képzésnek az elvégzése részben abból az igényemből táplálkozott, hogy a hosszadalmas és számomra szemléletidegen medikális szülésznőképzés után valamit “végre a saját kedvemre” is tanuljak. Ugyanakkor az a nem titkolt szándékom is volt vele, hogy a megszerzett készségek birtokában szemléletesebb tananyagot fejleszthessek, beszédes illusztrációkat készítsek, és ezáltal is egyre jobb előadóvá váljak.

Szülés körüli segítőként szaktudásomat igyekszem folyamatosan bővíteni és megújítani, hiszek a holtig tanulásban és az új információk birtokában azonnal változtatni képes, rugalmas praxisépítésben. Rendszeresen járok nemzetközi bábakonferenciákra, élő kapcsolatot ápolok bábamestereimmel, legalább havonta egyszer részt veszek esetmegbeszélő körön / szupervízión, valamint amennyire csak emberileg lehetséges, követem a nemzetközi szakirodalmat. A legértékesebb azonban annak az immár több száz szülésnek a tapasztalata, amelyeknél bábaként jelen lehettem.

  Kevés szabadidőmben szép, okos, egészséges, melegszívű és talpraesett gyerekeim nevelgetésének, férjem melletti szeretet- és szerelemteljes társkapcsolódásnak, illetve számos kreatív hobbimnak (pl. fotózás, varrás, kosárfonás, kerámia, grafika, barkácsolás stb.) vagy – sajnos sokkal ritkábban – kedvenc sportjaimnak (Kali és a Fülöp-szigetek harcművészetei, kajakozás és más „vizes“ sportok, TRX, néha pici lovaglás és tenisz) hódolok, de zenetanár szüleim révén az ének, a hangszeres zenélés (zongora, gitár) és a tánc (főleg a társastánc, a jazz tánc, a transztánc és a polinéz gyógyító táncok) is közel állnak hozzám.”

Nandu, 2021 december