Midwifery Today Bábakonferencia
Párizs 2003 november 6-10.

November 8. szombat:

A mai első előadás az angol és francia nyelvű országok szülészetének helyzetéről szólt, ezért úgy döntöttem, hogy a saját szavatossági időm minél későbbi lejárta érdekében reggel inkább egy órával tovább alszom.

2. Változás a szülészetben

Sara Wickham

Sara Wickham: beszél egy kicsit az evidencia alapú bábaságról, hasonlókat mond, mint amiket májusban Budapesten és júniusban Londonban is hallhattunk tőle (lásd a londoni jegyzeteimet), mondván, hogy az evidencia nem csak a randomizált kontrollált kutatást jelenti, hanem a megismerés más módjait is magában kell, hogy foglalja. Felhívja a hallgatóság figyelmét a www.withwoman.uk weboldalra, amelynek új szolgáltatása egy nagyszabású forrásgyűjtemény a legkülönbözőbb adatbázisokról, szervezetekről, kutatási eredmények leírásáról. Elmesél néhány történetet arról, amikor az evidencia megváltoztatta a kórházi gyakorlatot (például amikor egy bába kifüggesztette a szülőszoba falára az egyes bábák gátmetszési rátáját, ami radikálisan csökkentette a gátmetszések számát). Olyan esetet is mesél, amikor az evidencia már tíz éve rendelkezésre állt, de csak most következett be a változás, de bekövetkezett, ami azt jelenti, hogy a most felfedezett evidencia évek múlva is hathat.

Jan Tritten

Jan Tritten: a változ(tat)ás témája Jan kedvence, mivel annyi itt a tennivaló és nagyon hasznosan lehet erről a témáról interkulturálisan együtt gondolkodni.

Mary Zwart megjegyzése: European Womens' Lobby Brüsszel - a női ügyeket képviseli az Európa Tanács felé. 2 héttel ezelőtt elfogadtak egy dekrétumot, miszerint az európai nőknek joga van a választáshoz a gondoskodó személyt illetően és a szülés helyszínére vonatkozóan! Mindenki ismerje az EWL országos kapcsolattartóját (Magyarországnak a MANÉSZ). Erre a dekrétumra nagyon jól lehet hivatkozni, mert ez kötelező érvényű az EU-tagországok számára.

Jan arról beszél, hogy közelítsük meg a nőket, ha csak tíz percet tudunk valakivel beszélni és elmondani neki, hogy milyen is lehet a szülés, akkor már elindíthatunk benne egy olyan folyamatot, amely megváltoztatja a hozzáállását a szüléshez, gondolkodó emberré változtathatja a témában.

Izraeli bába beszámolója: Izraelben évente 130 000 szülés van, 400-450 otthonszülés, de a kórházi szüléseket bábák kísérik. Az utóbbi időben sok pozitív változást sikerült elérni a kórházakban is. A MWT konferenciákról hazatérő bábák beszámolóját a kollégák nagy érdeklődéssel hallgatják.

Ina May Gaskin

Ina May Gaskin: Krónikus jelenségnek tapasztalta, hogy a nők kórosan félnek a szüléstől. Az utóbbi hét évet azzal töltötte, hogy egy könyvet írjon kifejezetten nekik. Nehezebb volt, mint a Spiritual Midwifery-t megírni, mert nem tudott viszonyulni a potenciális olvasóhoz, mígnem talált egy olyan kiadót, aki maga is félt a szüléstől és rajta "tesztelhette" az anyagot. Ina May szeretné, ha a munkáját minél több nyelvre lefordítanák. Marketingtevékenységet kell végeznünk a természetes szüléssel kapcsolatban is.

Az orgazmikus szülésről beszélve valaki azt mondta Ina May-nek: igen ám, de nem tudod garantálni, hogy valóban orgazmikus lesz a szülésem... Ina May válasza így hangzott: ez igaz, de ezt egy férfi sem tudja garantálni szex közben... :o)

Misoprostal: Ina May tanulmányokat gyűjt a szer hatásáról. Az egyik legveszélyesebb dolog benne, hogy a legtöbb haláleset, amit okozott (és sokat okozott), magzatvíz-embólia miatt történt. Ina May kutatásainak egyik módszere, hogy egy patchwork-öt készített egy előadás alatt, amibe belehímezte egy ilyen esetbe belehalt nő nevét. A kongresszus végére hat másik nő nevével hímzett darab érkezett a patchwork takaróhoz. Most 65 névnél tart és ebből 20 magzatvíz-embóliába halt bele.

patchwork: az anyai halálozási ráta bábai mérőeszköze

A váll-beszorulás (shoulder dystochia) ügyében is azt tapasztalta, hogy ha az eredményeit be akarja juttatni az orvosi irodalomba, akkor az orvosok dokumentációs módszereit kell alkalmazni. 37 estetet írt le ilyen módszerrel, majd ez 82 esetre nőtt, ekkor tudott bejutni az orvosi sajtóba.

Meg kell tanítanunk a nőknek, hogy a testük nem egy tökéletes gép. Egy császármetszés után nem olyan egészséges már, mintha a vágás nem történt volna.

Legyünk tudatában annak, hogy a halotti jelentéseken lehet hazudni (az Egyesült Államokra vonatkoztatja, de mi tudjuk, hogy máshol is...). A császármetszéssel kapcsolatos halálos komplikációkat (méh-artéria elvágása, belek kilyukasztása stb.) sokszor írják le magzatvíz-embóliaként.

A patchwork-sztori óta Ina May-t nem nagyon szeretik a gyógyszergyárak és a szülészorvosok...

Azoknak, akik a gát- és a császármetszés mellett érvelnek, mondjuk azt meggyőzésül, hogy a férfiak erekciójához hasonlóan a nő nemi szerve is képes a méretváltozásra csak ezt szex közben a nők nem veszik észre, mert "mással vannak elfoglalva", de a nő nemi szerv környéki szövetei szintén erektilisek és hatalmas méretváltozásokra képesek. Attól, hogy a férfinak épp nincs erekciója, még nem jelenti azt, hogy tönkrement és ha erőszakkal húznánk ki a péniszét, akkor nem lehetne olyan hosszúra nyújtani, mint akkor, ha mindezt magától teszi. A nőknél is ugyanígy van ez, a nőnek sem lehet azt mondani, hogy "tágulj, vagy lövök".

Robbie Davis: 
Elmesél egy esetet egy működő szülészeti modellről: CASA-ház (Mexikó). Oktatási programokat szerveznek fiataloknak, bábáknak. Van egy poliklinikájuk, amelynek része a szülészet is. A vizsgálszoba mennyezetén egy hatalmas rózsa belsejében fekvő baba van: a CASA dolgozói arra tanítják a klienseiket, hogy vizualizálják a méhszáj megnyílását egy szirmonként kinyíló rózsaként, így a kliensek nem türelmetlenkednek a vajúdás alatt: minden egyes sziromhoz idő kell. A CASA-ban, mióta a bábák "kerültek uralomra" 32-ről 8%-ra esett a császármetszések száma. A CASA-ban tanuló bábatanoncoknak három alkalommal több hétre ki kell menniük a hagyományos bábákhoz gyakorolni.


Country contact-kupaktanács

Délben az egyes országok kapcsolattartóinak, az úgynevezett "Country contact"-oknak szervezett közös ebéden vettem részt. Jan, a főszervező mellett itt volt még Mary Zwart Hollandia képviseletében, Sara Wickham Nagy-Britannia "színeiben", illetve egy-egy bába Szlovéniából, Svájcból, Franciaországból, nagy közérdeklődésre Haitiről (Haiti most először vesz részt Midwifery Today konferencián), valamint jómagam. A találkozó célja az volt, hogy az újdonsült kapcsolattartók képet kapjanak arról, hogy mivel is jár egy ilyen megbízatás. Mivel én már egy ideje ebben a minőségemben küldözgettem az egyébként is esedékes friss híreket a Midwifery Today-nak, szinte veteránként kezelt a társaság, mint jól bejáratott country contact-ot, ezért kisvártatva abban a szerepben találtam magam, hogy nekem kellett (volna) a frissen csatlakozottaknak elmesélni a saját tapasztalataimat, bár e tapasztalatok nem voltak túl sokan. A beszélgetés ennek ellenére hasznosnak bizonyult, különösen mert alkalmam nyílt olyan országok képviselőivel is beszélgetni, akikkel eddig nem. A kerekasztal sztárja a haiti bába volt, egy kétségtelenül egzotikus jelenség, a "granny midwife"-okat juttatta eszembe. Bár angolul nem beszélt, Mary Zwart francia tolmácsolásával sikerült kifaggatnunk az országuk helyzetéről: elég jól állnak, sok náluk a tradicionális bába. Mary is jókat mondott az európai kapcsolatok kiaknázásának lehetőségéről, erre majd később vissza kell térni.

alakulóban a Svájc-Haiti diplomácia...

bizonyítandó, hogy Magyarország is képviseltette magát


Ina May Gaskin

3. Váll-beszorulás (shoulder dystochia): Ina May Gaskin
(Szándékosan választottam a fordításaimban magyar kifejezést erre a jelenségre az orvosi latin helyett, bár lehet, hogy nem hangzik elég tudományosan a tudományoskodni vágyók ízléséhez mérten, de legalább mindenki számára érthető)

1976-ban Guatemalában járt és akkor kezdődött a váll-beszorulással kapcsolatos képzése . Ott mutatták először Ina May-nek, hogy a testhelyzet megváltoztatásával meg lehet oldani ezt a problémát.

A kórházi gyakorlatban gyakran azt a módszert használták, hogy visszanyomják a babát és császármetszést alkalmaznak, de Ina May-ben már a puszta ötlet hallatára felmerült, hogy vajon nem lehet-e ezzel gerincvelő-sérülést okozni egy babának vagy megrepeszteni a méhet?

Készítettek egy videót Ina May partnere, Carol szüléséről, amely szintén ilyen komplikációval járt és véletlenül sikerült lefilmezni, ahogy a testhelyzet-váltás egy tökéletesen rózsaszín 5 kilós baba megszületését eredményezte gátrepedés és vér nélkül - látványos illusztráció Ina May elméletéhez.

Amikor egy orvos is megkereste Ina May-t, hogy milyen kár, hogy nem ismerte előbb a módszerét, I.M. elgondolkozott, hogy miért van az, hogy az információ mindig csak az orvosoktól áramlik a bábák felé és fordítva nem. Ina May elmeséli, hogy milyen nehézségek árán sikerült a mára Gaskin-manőver néven elterjedt megoldást az orvosi köztudatba átültetni.

A manőver lényege az, hogy a nőt négykézlábra segítjük, lehetőleg ívelt háttal. Ez önmagában növeli a medence belső átmérőjét (az előrehajolás távolítja egymástól a szemérem- és farokcsontot). A poszterior hónalj alá két ujjal benyúlva a baba természetes forgásával megegyező irányú enyhén csavart mozdulattal lehet rásegíteni anélkül, hogy megsértenénk a baba idegeit. Amikor egy ízben ez sem segített, mert nem érte el a hónaljat, akkor elöl nyúlt be a baba mellett és a baba kezét húzta ki: ha a kezet húzzuk, akkor nem könnyű eltörni a karját, míg ha a kart húzzuk, akkor igen. Mindegy, melyik kezet találja meg, amelyiket megtalálja, azt húzza ki.

Ina May sosem végzett gátmetszést ilyen esetben és minden esetben ki tudta segíteni a babát.

I.M. kéri a hallgatóságot, hogy ha találkozik váll-beszorulásos esettel, akkor írja le a történetét az Ina May weboldalán (www.inamay.com) található regisztrációs helyre, mivel szeretné elérni, hogy a minél nagyobb esetszám okán egyre inkább bekerülhessen a köztudatba a manőver sikeressége.

Mi van akkor, ha olyan nővel történik a váll-beszorulás, aki már eleve négykézláb van? Fordítsuk meg! És ha még akkor se jön ki, akkor fordítsuk meg újra! Minél többet mozog, annál valószínűbb, hogy kimozdul a baba. Csípőmozgások: az ír népitáncban leszorított karokat hozza példának: a keresztény kultúra eltörölte a szabadosabb mozgásokat, valószínűleg a pogány időkben nem szorították a karjukat a testük mellé az írek. Vissza kell hozni a mozgás szabadságát: a természetes mozdulatok sokat segítenek a szülésben.

Az is segít, ha gyakran üríti a nő a hólyagját. Ina May gyakorlatában bátorítják a vajúdás alatti ivást, ezért gyakran kell nekik a WC-re járni, ez is segít abban, hogy a nő eleget mozogjon.

Mi idézhet elő váll-beszorulást? Epidurális érzéstelenítés, vákuum (behúzza a babát a medencébe), McDonald's típusú kaja (zsíros, amitől egészségtelenül kövér lesz a baba), kevés testmozgás ("Ha olyan jól akarsz szülni, mint a nagymamád, próbálj meg olyan formában maradni, mint ő volt!")

Az előadás ezen a ponton átmegy változatos témájú "bábatrükk"-megosztó kerekasztal-beszélgetésbe: pl. a guatemalai bábák úgy segítik elő a sokáig benn maradó lepény távozását, hogy bedugják az anya szájába a rendszerint hosszú hajfonatának a végét, amitől öklendezni vagy köhögni kezd és ez kimozdítja a lepényt.


4. Michel Odent és Ina May Gaskin: Ikrek és farfekvés

Michel Odent:
A) Farfekvés
Előadása kezdetén nagyjából ugyanazt mondja, mint a budapesti konferencián a faros szülésekről: 2001 október 21-én megjelent egy randomizált kontrollált kutatásról szóló jelentés: a kutatásban két alaphozzáállás került összehasonlításra. A kutatásból kizártak bizonyos komplikációs tényezőt, pl. a lábtartást, koraszülést stb.
A perinatális halálozási arány az elektív császármetszés esetében sokkal jobb lett. azóta sokkal nehezebb kórházban hüvelyi úton szülni faros babát, mint azelőtt volt.
Mi következik a kutatásból? Az, hogy a hüvelyi farfekvéses szülés kórházban, orvosok vezetésével veszélyes.

Egyre több nő szül otthon azért, mert kórházban nem szülhet faros babát és el akarja kerülni a császármetszést. Ez az igény szükségessé teszi, hogy beszéljünk a faros szülések kísérésében szerzett saját tapasztalatainkról.

Michel stratégiája már a vajúdás kezdete előtt megkezdődik. Nem diagnosztizálja a farfekvést, ha nem kérdezett rá a nő, nem mondta meg neki, hogy ne keltsen benne félelmet. Ha nem feszült a nő, akkor sokkal könnyebben szül. Ezt egy tanulmány is megerősítette. Ha mégis diagnosztizálja, akkor jó hír formájában: de jó, nem transzverzális!

A vajúdás első szakasza a teszt: ha jól megy, akkor mehet tovább a hüvelyi szülés, ha nem, akkor jobb a nem-vészhelyzeti császármetszés. Ebben a szakaszban nem használ gyógyszert, de még a medencét sem.

Van egy pont a vajúdásban, amelyből már nincs visszatérés: ekkor már túl késő a császármetszés mellett dönteni. Ha otthonszülésben vagyunk, akkor ez az idő lehet, hogy egy kicsit hamarabb következik el, attól függően, hogy milyen messze vagyunk a kórháztól. A stratégia azonban mindkét esetben azonos.

A kitolási szakban fontos, hogy ne húzzuk a babát. Ezt főleg azoknak a tudatában kell elültetni, akik esetleg olyan helyzetbe kerülhetnek, hogy hirtelen lefolyású szüléseknél segédkeznek (tipikusan a mentőstisztek). Ha a babák azelőtt születtek meg, mielőtt a mentő odaért, akkor legtöbbször egészségesek voltak, ha a mentőben születtek meg, akkor meghaltak. Hogy lehet ez? Amiatt, hogy a mentőstiszek nem tudtak arról, hogy a babát nem szabad húzni.

A poszterior váll megszületéséig szinte semmit nem kell csinálni, csak megfigyelni a vajúdást.

Michel megmutatja azt a manővert, amelyet Budapesten Sara Wickhammel demonstrált, ezúttal Ina May az alanya, hogy hogyan mozgathatunk egyszerűen valakit négykézlábról guggoló helyzetbe.

   A pózváltó-manőver

Miért van az, hogy a farfekvések száma az egész világon áltatánosan 3% körül van és nem mozdul semerre, illetve vannak olyan nők is, akiknek mindig farfekvéses a babájuk? Összefügghet a méh alakjával, a zsinór hosszával, de egy feltételezés szerint a baba is részt vesz a saját születése körülményeinek meghatározásában. Az egyensúlyozás érzéke az egyetlen szerv, amely a magzati élet felére eléri a felnőttkori fejlettségét: a baba képes érzékelni saját testhelyzetét.

A megfordított babák magzati stresszre való hajlama magasabb, mint az egyébként fejjel született babáké.

Kínai módszerek a faros baba megfordítására: térd-mellkas testhelyzet (vagy hanyattfekvés felemelt csípővel, de ez a vena cava-elszorulása miatt nem annyira jó) naponta többször, moxarúd égetés a láb kisujja mellett.

B) Ikrek:
Az alapötlet: várni. "Először várni, amíg kijön az egyik baba, aztán várni, amíg kijön a másik, majd várni, amíg kijön a lepény."
Az ikrek esete összefügg a farfekvéssel, mert gyakran előfordul, hogy legalább az egyik iker faros és a szülészek nem csak attól félnek, hogy ikerszülés várható, hanem a farfekvéstől általában.

A legfontosabb a szülés élettanának megértése. Ha el tudjuk érni, hogy kiváltódjon egy erős magzatkitoló reflex, akkor már nem sokminden romolhat el. Emiatt lehetünk szkeptikusak a 2001-es kutatással szemben is, mivel a vizsgált nők valószínűleg nem a megfelelő környezetben és nem megfelelő kitolási reflexszel vajúdtak.

Ina May: Szerencsés volt, hogy olyan mentora volt, aki szerette a faros szülést. Az Amish népcsoport körében kísért szülések során sokat tanult a faros szülésekről. Az első faros szülés előtt két nagymami közrefogta és azt mondta neki: "Az ontáriói orvosunk mindig elvállalta a faros szüléseket otthon és Ön is van olyan jó orvos, mint ő volt!" - ennek nem lehetett ellenállni.

Ina May elmesélt egy faros esetet, ahol a nőnek sövényes hüvelye és méhe volt, a vajúdáskor Carol (Ina May partnere) ment a szüléshez, de nem volt idő aggódni, mert a baba percek alatt szabályosan kiesett Carol kezébe.

Hogyan diagnosztizálhatjuk, ha egy eset nehezebbnek ígérkezik, illetve ha a gondoskodó személy saját félelme blokkolja a szülést?

Ezzel kapcsolatban elmesél egy esetet, amikor egy farmer segített egy elhavazott házban egy lábtartásos faros szülésnél. A később érkező bába szörnyülködni kezdett, hogy "uramisten, faros?" A farmer visszakérdezett: miért, nem mind így születik? Ez az eset is mutatja, hogy a félelem milyen nagy szerepet játszik: lehet, hogy a farmer akkor ijedt volna meg, ha fejjel születik a gyerek, mert az egy lónál vagy tehénnél súlyos komplikációt jelent.

Ina May szerint a faros szülést hasonlóan kell elképzelni, mint amikor egy biciklit veszünk ki a kocsi csomagtartójából és sem a biciklit, sem a kocsit nem akarjuk megsérteni: ide-oda mozgatjuk finoman, amíg ki nem jön. A másik titok: várjuk meg, amíg a magzatkilökő reflex egészen erős lesz. Ne mondjuk az anyának, hogy nyomjon csak azért, mert elérte a 10 centimétert.

A legrosszabb, ami történhet, az az, hogy a mégszáj visszacsukódik a baba nyaka körül. I.M. a méhszájat úgy képzeli el, mint a végbél zárógyűrűjét: a wc-n sem könnyű produkálni, ha az inger nem elég erős, ha az ember siet, ha sürgetik. Ezért I.M. stratégiája: sosem mondja senkinek, hogy nyomjon, ha faros a baba. A lábtartásos baba esetében nem annyira veszélyes a köldökzsinór-előesés, mint a vertex vagy az egyszerű farfekvés esetén, mert ilyenkor nem nyomódik össze olyan könnyen és a véráram fenntartható.
A faros baba az egyetlen eset, amikor I.M. preferálja, hogy a nő fekve vajúdjon (pl. oldalt fekve), ez csökkenti a prolapszis veszélyét és eléri, hogy a nő lassan vajúdjon és megérjen benne az igazán erős magzatkitoló reflex.

Ina May a kutatásokból azt veszi ki, hogy míg egyes szakemberek gyakorlatában meglehetősen rosszak az eredmények, máshol meglepően jók és ebből az következik, hogy bizonyos szakemberek jól kísérik a faros szülést, míg mások rosszabbul.

Ina May gyakorlatában 15 ikerpár született és ezek közül csak egy volt koraszülött: lehet, hogy a korai ikerszülés nagyban múlik az ezzel kapcsolatos előítéletektől és szuggeszcióktól, illetve nagy mértékben a táplálkozástól is.

Jó lenne, ha a szakemberjelöltek megtanulhatnák a manővereket, először próbababákon és videofilmek segítségével, hogy elmúljon a félelmük, majd a gyakorlatban is.

Ina May-ék is szoktak külső fordítást végezni, aminek az a stratégiája, hogy nagyon ellazítja a nőt, lehetőleg megnevetteti, masszírozza. Ha fáj, azonnal abbahagyja: ez az a biztonsági teszt, amivel meggyőződik arról, hogy nem okoz károsodást. Az egyik bábakolléga a saját gyerekét is megfordította (!).

Ha az egyik iker faros, a másik fejvégű és összeakadnak, a végbélen keresztül odébb lehet tolni az egyik fejet. (!) - Ina May egy jamaikai bábától tanulta ezt.


Marion Toepke McLean és Lisa Goldstein

5. Komplikációk, megelőzés: Lisa Goldstein - Marion Toepke McLean

A bemutatkozáskor kiderül, hogy a 14 résztvevőből 5 izlandi bábatanuló és még 4 skandináv is van közöttük, mindenki meglepően érdekes dolgokat mesél a hátteréről.

workshopra gyűl a délutános bába...

A komplikációkat úgy előzzük meg, hogy egy bizonyos "kultúrát" teremtünk a várandóssági vizitek alatt, amely megadja a nőknek a bizalmat a saját testükben és felkészíti őket a szülésre. Lisa-nál az első vizit alatt csak arról van szó, hogy mik a szülőpár tervei, mit szeretnének, vérnyomásmérésen kívül semmi nem történik. A későbbi vizitek során gyakran kiderülnek a rossz szokások (dohányzás stb.), lehet, hogy be kell iktatni egy külön ülést azért, hogy feldolgozzák az érzelmi problémákat - ezeket úgy alakítja, ahogyan szükséges.

Meg kell hallgatni a nőket: sokszor nagyon beszédesek a problémájukról, ne bocsátkozzunk feltételezésekbe, mindig az adott helyzetre figyeljünk.

A várandósgondozás mindenki szerint a jó szülés kulcsa. Otthonszülésre szinte senki nem vállal későn érkezetteket és sokan dohányzókat, alkoholfogyasztókat sem, mert későn érkezve nincsenek felkészülve a bábai modell szerinti szülésre és nem lesznek jók az eredmények. A svéd bábáknak olyan a születésházuk, hogy az alatta levő emeleten van a kórházi részleg és ha egy nővel komplikáció történik, akkor csak lesétálnak és vele maradhatnak a kórházban is. Emiatt a nők nem félnek annyira a kórházba szállítástól. Lisa gyakorlata is ilyen.

Ha a nő nem beszél, akkor nem lehet meghallgatni, ezért arra is meg kell tanulni rávenni őket, hogy beszéljenek.

Lisa a kórházi nővéreknek minden héten visz egy csokor virágot (a nővérszoba ablaktalan, behozza a természetet) és házi sütésű muffint: ők is érezzék a törődést.

Hogyan vegyük rá a nőket az ivásra: "A baba belepisil-kakil a vízbe, ha nem iszol eleget, hogy kimossa, akkor a baba egy szennyvízcsatornában fog lakni" - ez legtöbbször megteszi hatását.

Marion kb. a 18. héten vizsgálja meg közelebbről a nő étrendi naplóját: ekkor válik a legfontosabbá a küszöbön álló nagy vérszint-emelkedés miatt.


6. "Érezd jól magad"

Ezt a programot a fenti címmel hirdette meg a programfüzet. A sejtelmes cím mögött egy enyhén szólva informális összejövetel állt, amelynek keretében rövid kabarészerű jelenetek és különféle dalok-táncok kerültek előadásra. Michel Odent tudóst alakított (köpenyben, szemüvegben), aki egy új majomfaj szaporítását akarta bevezetni, előadását azonban nem tudta befejezni, mert amikor a majomszülészetbe haladéktalanul bevezetendő epidurális érzéstelenítéshez érkezett, a bábák transzparensekkel nekirontottak... 

 
Betty-Anne és Ken afganisztáni ruhában mesélte el, hogy hogyan győzte meg Betty-Anne Kent arról, hogy elengedje Afganisztánba (csak annyit mondok: nem volt egyszerű...). 

 
Az orosz bábák csujogatóba és dobogós táncba kezdtek. 

 
Viviane, a francia dúla, aki a konferencia egyik tolmácsa, altatódalt énekelt. 

Nótáztak az izraeliek, a hollandok és a dánok is. 


Naolí Vinaver egy mexikói dallal szerepelt.


Robbie Davis-Floyd vezetésével kamarakórus alakult egy angol nyelvű dal előadására, amelyet műfajára nézve jobb híján a bábaság egyik "mozgalmi dalának" neveznék, ilyenből számosat ismer a nemzetközi bábaközösség. Nekünk sem ártana egy-két ilyen nóta, nagyon szép, kedves dalocskák.

 
Michel Odent kánont vezényelt. 


A végén egy nagy körbe állt a társaság és elénekelték a "We are sisters on a journey" - "Testvérek vagyunk egy úton/utazáson" - című dalt, amit a jelek szerint mindenki meglehetősen jól ismer.

 
Emelkedett hangulatban zárult a kis happening, 

amelyet követően Dominque Marquette, az egyik francia előadó meghívott minket a bábaházukba egy kis francia pezsgőre. Legalább húszan indultunk útnak. A bábaház nagyon jó kis hely, gyerekbiztos lépcsővel, sok gyerekjátékkal, a falon fényképek, programokat hirdető plakátok. 

A pezsgő finom volt, az összejövetel során azonban a kezdeti pohárköszöntőn kívül nem volt közös beszélgetés, én majdnem az egész idő alatt Kent faggattam arról, hogy hogyan élte meg Betty-Anne folyamatos életveszélyét és a távollétet. A társaság (köztük Jan, Ina May, Betty-Anne-ék és még sokan mások) kisvártatva elindult vacsorázni. 

ebben az impozáns házban vacsoráztunk

Egy darabig nem tudtuk eldönteni, hogy kínaiba vagy olaszhoz menjünk, majd az olasznál kötöttünk ki, ahol legott ki is jött egy kínai pincér kiszolgálni, ami némi fejvakarást váltott ki a társaság egy részéből, hogy hol is vagyunk most valójában. Én Betty-Anne, Ken és egy mexikói származású, de New York-ban élő lány asztalához kerültem. E három ember közül legalább kettő számomra garancia arra, hogy nem úszom meg a vacsorát ép rekeszizommal és ez a sejtésem be is vált: könnyesre nevettük magunkat, aminek lehetőségét mindig nagyra értékelem, hiszen nem gyakran adatik meg. Vacsora után némileg csökkent létszámmal elindultunk csillagászni, mivel állítólag ma hat bolygó áll a telehold körül csillag alakban, ami 4000 évenként egyszer fordul elő ebben a felállásban. Körüljártuk a fordításban "Egérhegy" névre hallgató parkot, de már zárva volt, nem tudtunk bejutni, az utcai világítás pedig nem tette lehetővé, hogy háromnál több fényes pontot kivegyünk a Hold körül. Így aztán előbb-utóbb a nemzetközi egyetem kertjében kötöttünk ki, ahonnan valamelyest látszott a teljes konstelláció. Az egyetem kertjében nagyon szép sövénylabirintus volt, Betty-Anne a parkőr rosszallására be is ment a közepére, Ken pedig fotózott róla egy szépet. Az egész olyan valószínűtlennek tűnt, hogy íme itt állok két kanadai, egy mexikói, egy svájci, két francia és egy katalán bába társaságában, akik származásuk különbözősége ellenére tökéletesen értik egymást, és nézem a csillagokat a párizsi egyetem kertjében. Arra gondoltam, hogy a globális összefogást, mint eszmét, soha semmilyen fórumon nem éreztem annyira megélhetőnek és őszintének, mint a nemzetközi bábakonferenciákon, egészen elérzékenyültem tőle.

a Nemzetközi Egyetem épülete

és a labirintus Betty-Anne-nel

Éjjel 1-re értem vissza a szállodába. Jo Anne, mint egy csibéiért aggódó kotlóstyúk, tüsténtkedett az ajtónyitással, bár előre jeleztem neki, hogy bármelyik este előfordulhat, hogy kimaradok, ezeknél a bábakonferenciáknál - Micimackó után szabadon - "sohase lehessen tudni".

1. 2. 3. 4. 5. 6. << vissza tovább >>